„Mindenütt kertek vesznek körül minket”, csak meg kell tanulnunk észrevenni őket. A kert elsődlegesen az egyéni tapasztalás helye, ahol teremtésről, életről és halálról, természetről és emberről elmélkedünk. Mindennapi életünk közepette tekintetünk egy időre felfelé és lefelé irányul. Reggel munkába menet lesietünk a virágszőnyegen, visszaúton pedig már fel tudunk tekinteni a színes fátyolra. A Posta előtt a kert-padon ülve várhatjuk meg a másikat.
Pályamunkánk két elemből áll, amelyek egyenként is értelmezhetők. Mindkét esetben fontosnak tartottuk a kert általános szimbolikája mellett helyszínhez való kötődést. A kert bár lényegileg különbözik a körülötte lévő területtől, mégis onnan „kerítődik ki” azáltal értelmeződik. Egyik esetben (kert-szőnyeg) az aluljáró meglévő építménye kiegészül egy ideiglenes elemmel, másik esetben (kert-pad) egy általános funkció, a pad, a Dunából kivett kavicsokból készül. A megvalósítást szentendrei vállalatokkal együttműködve képzeltük el.
Szentendre
2018
pályázat
építészek: Kovács Zsófia, Gyulovics István
szobrászművész: Tóth Veronika