A KERT HATÁRÁN – Körbezárt kert mint archetípus a kortárs építészetben
Kronavetter Zsófia DLA-értekezés absztrakt
A körbezárt kert önmagán túlmutató tere a kezdetektől fogva megtalálható az építészetben. Még ma, egy olyan korban is, amikor bizonytalan a természethez és a szimbó- lumokhoz való viszonyunk, a világ minden táján foglalkoztat építészeket, akik saját kezükkel rajzolják újra ezt a minden korban érvényes formát. Dolgozatomban arra teszek kísérletet, hogy a gyakorló építész nézőpontjából vizsgáljam az építészetnek ezen metszetét, egyszerre több irányból keresve lehetséges válaszokat arra a kérdésre, hogy miért és milyen körbezárt kerteket tervezünk a 21. században? Milyen kapcsolat fűzi őket klasszikus elődjeikhez? Hogyan ragadhatók meg e tértípus általános törvényszerűségei és egyedi sajátos- ságai egy-egy példa esetében?
Felmerül a kérdés, hogy vajon a lozó a, a tipológia, vagy a tértörténeti fejlődés vizsgálatával kerülünk-e közelebb a bezárt kert építészeti lényegéhez, koroktól függetlenül állandó karakteréhez? Értekezésem hármas struktúrája – a kerten kívül, a kert határán és a kertben – viszont egy a témából kiinduló megközelítési kísérlet. Kertről gondolkodni, kertet építeni, vagy kertben lenni: ugyanannak a megismerését jelenthetik, csak más-más nézőpontból. Írás, tervezés és tapasztalás párhuzamosan történhet, a nézőpontok hirtelen váltakozása meghatározó jellegzetessége az építészeti gondolkodásmódnak. A bemutatott példákat – a válogatás vállalt szubjektivitásán túl – olyan, a huszadik század második felétől napjainkig megvaló- sult építészeti vonatkozású alkotások közül választottam, amelyeknél határozott koncepció alapján fogalmazódik meg az elkerítés és az elkerített tér.
A kerten kívül: a tágan értelmezett kontextus vizsgálata. A bezárt kerthez kapcsolódó három fogalom – kerített tér, körbezárt kert, Hortus Conclusus – körüljárása, illetve tipo- lógiai és építészettörténeti alapok áttekintése. A kert határán: a térfal és a határoló szerkezet építé- szeti vizsgálata. Pavilonok, temetők, múzeumok, munkahe- lyek és lakóépületek példáin gyelhetjük meg, a különböző alkotói koncepciókat. Ahogy az építész tulajdonképpeni szakterülete a teret befoglaló határ létrehozása, úgy szimbolikus értelemben az ember maga is a kert határán áll, amint a mottónak választott idézetben Peter Zumthor is állítja. A kertben: a középpont, a fölfelé nyitott tér vizsgálata.
Kolostori kvadrumok példáján az építészeti vizsgálattal párhuzamosan két fogalom, a szimbólum és a paradoxon megismerése egy lehetséges szubjektív utat jelenthet a bezárt kert mai relevanciájának megértése felé. A kertbe lépve a sokrétű paradoxon tere a világ többdimenziós, a racionális logika szerint látszólag egymásnak ellenmondó valóságába helyez minket, utat nyitva bennünk a „hit, mint a paradoxonban való élet” felé. Ennek felis- merése számomra választ adott arra a kezdeti – inkább személyes, mint tudományos jellegű – kérdésre, amely valójában a téma kutatására indított: miben áll a körbezárt kertek és a kolostori kerengők máig ható varázsa.