Budapest, Fiumei úti sírkert
Határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelye – Tervpályázat 2023
Kronavetter Zsófia, Könyves-Tóth Piroska, Fülöp Csenge, Sal Noémi, Szobota Szonja
A Fiumei úti sírkert falakkal elkerített terébe lépve a temetők evilágból továbbvezető időrendjébe kerülünk. Az élők és a meghaltak találkozásának helye ez, ahol a természet és annak egyes elemei különleges közvetítő szereppel bírnak. Tervünk egy tér és egy természeti elem együttese: egy kör alakú tető és a rá felfutó vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia).
A vadszőlő gyökerei nagyon mélyre nyúlnak, indái pedig akár 20-30 méter hosszúra is megnőnek. Kacsokkal és tapadókorongokkal sokféle felületen megkapaszkodik, mégis egy közös tőről szívja fel a nedvességet és a tápanyagot. Egyénenként különböző hangsúlyokkal és mértékben, de mindez párhuzamba állítható a Magyarországról származó de távol élő vagy meghalt rokonainkkal. A levelek idővel körbeérik a tető univerzális, egységet jelképező kör formáját, és folyton változó színeikkel hónapról hónapra más megjelenést adnak a pavilonnak.
Amíg a parcella egyes sírhelyei jellemzően az utakról tárulnak fel, a Határon túl nyugvó magyarok emlékhelyét közösségi mivoltánál is fogva, körbejárható objektumként képzeljük el. A középen megnyitott kör alakú tetőnél egy kitüntetett homlokzat helyett a horizontális és a vertikális irányultság hangsúlyozódik. Az archaikus karakterű, egyszerű formavilággal egy olyan közeg létrehozására törekedtünk, amely a megnyugvás lehetőségét teremti meg. Az intellektuális kommunikáció helyett az átélhetőségre, a gondolatoktól mentes elcsendesülésre, a szemlélődésre helyeztük a hangsúlyt.
A parcella szélén egy hosszú pad jelöli az emlékhely bejáratát. A pad mellett szórt kavicsos út vezet a parcella belseje felé, a szőlőindával befuttatott, nyitott tetőig. A nyitás nem szabályos kör forma – ahogy az emlékek is idővel alakulnak, homályosulnak, a belső kör is alig láthatóan deformálódik. Az egészből kiszakított résszel itt a hiányra, a távol lévőkre fókuszálunk. Az út végén egy asztal áll. Ez a cselekedet, a gyertyagyújtás, a virágok, koszorúk helye.
Az emlékhely fontos része a tető alatt szabadon átfutó mező, amelyen a kör alakú tető – általános érvényű forma – jelöli ki az emlékhely terét. A mező többféle jelentéssel bírhat, az fizikai határok elmosódására, az országhatárokon túlnyúló jelenlétére, az apró részelemek sokaságára utal.
Az egyes tárgyak, a pad, az út, a kőasztal vagy a kiterjedő mező az emlékezésbe való bevonódás különböző szintjeit teszik lehetővé. Legyen szó a padon való megpihenésről vagy a kegyeletadás egyéni vagy közösségi megéléséről, az elmélkedésnek ugyanúgy helye van mint az aktív emlékezésnek. Egy olyan, szimbólumokkal és emlékekkel teli helyen, mint a sírkert, a pavilon direkt utalásoktól mentes, inkább a személyes részvételre, bevonódásra invitál.